Új befektetési paradicsom

2010 // Aug // 14 // MTI

Új befektetési paradicsom A gazdasági pangás, korrupció és a bizonytalanság évei után Indonézia meglepő új aurával emelkedett ki a globális gazdasági válságból: gazdasági csodagyerekként.

A The New York Times külön méltatást szentelt az országnak és fővárosának, Jakartának, ahol az egyre zsúfoltabb közlekedés és az óriási bevásárlóközpontok sokasodása tanúskodik a középosztály növekvő erejéről. Délkelet-Ázsia legnagyobb országában a második negyedévben 6,2 százalékkal nőtt a GDP az előző év hasonló időszakához képest. 2009-ben 4,5 százalékos volt az éves GDP-gyarapodás.

A tőzsde új csúcsokat ért el és az idén Ázsia legjobban teljesítő részvénypiacai közé emelkedett, január 1. óta több mint 20 százalékos növekedést produkált. Az indonéz rúpia csaknem 5 százalékkal értékelődött fel a dollárhoz képest, ez a legjobb idei teljesítmény Ázsiában a jen mellett. Visszatértek a külföldi befektetők, akiknek száma az 1997-es ázsiai gazdasági válság után évekre megcsappant. Az idei második negyedévben indonéziai közlés szerint 3,7 milliárd amerikai dollárnak megfelelő közvetlen külföldi befektetés történt, ez 51 százalékkal haladja meg a tavalyit.

Az ország jó úton jár ahhoz, hogy felülmúlja a 2008 évi 14,87 milliárd dolláros számot.Ez a muzulmán többségű demokrácia, amely egyike a világ legnépesebb országainak, sokak szerint hamarosan ugyanolyan figyelmet kap majd a befektetők részéről, mint ma Kína és India. A külföldi befektetők 2009 közepétől fogva özönlenek Indonéziába. Nagy összegű likviditás érkezik az országba, főleg a tőkepiacokra, élénk a kereslet a kötvények, a részvények iránt.

Igaz, a tartós fejlődést még számos tényező akadályozza. A korrupció elleni küzdelemben voltak sikerek, de a befektetők szóvá teszik az ellentmondásos szabályozásokat és a munkaügyi törvényeket, amelyek gátolják az alkalmazottak elbocsátását. Az 1997-es gazdasági válság óta kevés infrastruktúra épült, és éveken át áramszolgáltatási zavarok bénították meg az ország különböző részeit. Az oktatási rendszer sikereket ért el ugyan az analfabetizmus elleni harcban, ám az egyetemi és kollégiumi rendszer elavultnak tekinthető.

Mégis úgy tűnik, hogy több mint egy évtizeddel a Suharto-diktatúra 1998 évi zűrzavaros bukása és az azt követő aggodalmak után - sokan attól féltek, hogy az ország széthullhat a szeparatista csoportok és a harcos iszlamista mozgalmak következtében - Indonézia végre stabilizálódott. Az ország gazdag olyan természeti kincsekben, mint a pálmaolaj, a réz és a fa - amelyek iránt nagy a kereslet Kínában.

Susilo Bambang Yudhoyono elnök kormányzata elismerést vívott ki az adósság csökkentésével és a korrupció elleni fellépésével. 2009-ben az elnököt nagy fölénnyel újjáválasztották öt évre. Több demokratikus jogkört adtak át a helyi kormányzatoknak, amelyek megválasztása általában békésen, rendezetten zajlott.

Indonézia talán azért is tűnik vonzóbbnak manapság, mert a globális piacok nagy része borús képet mutat. Az országra előnyös fényt vet alacsony adósságállománya, magas növekedési üteme és optimista hangulata, különösen az olyan fejlett piacok gondjaival összevetve, mint az Egyesült Államok, Japán és Európa.

A növekedés fenntartásában fontos szerepet játszott az elemzők szerint a nagy, a GDP kétharmadával felérő belső kereslet. A gazdasági világválság ellenére Indonézia viszonylag fiatal, 240 millió fős lakossága és a kormány ösztönző intézkedései, valamint a szegényeknek szóló közvetlen kormánytámogatások fenntartották a fogyasztást.

A bírálók azt hozzák fel, hogy a gazdasági növekedés a kívánatosnál kisebb javulást hoz a lakosság többségének. A népesség mintegy 15 százaléka a hivatalos napi 1 dolláros szegénységhatár alatt él, és ez az arány jóval magasabb lenne, ha mondjuk 1,25 dollárnál vonnák meg a határt. A munkaigényes iparágak viszonylag lassú növekedése miatt a munkanélküliség még mindig 7 százalék fölött jár.

A kormány a külföldi befektetésektől várja a megoldást. A befektetés-koordináló tanács, a BKPM 2015-ben már 30-40 milliárd dollárt remél, ez három-négyszerese a tavaly érkezett összegnek. A ma évi 650 milliárd dolláros indonéz gazdaság öt év alatt elérheti az ezer milliárd dolláros GDP-t, ehhez képest a 30-40 milliárd dollár nem túl nagy - de "optikailag" nagyon fontos a NYT szerint, hogy így Indonézia beléphet a komoly befektetési célországok sorába.

A kormány által tervezett változtatások elősegítenék a földvásárlást infrastrukturális célokra, nemrég pedig könnyítette a befektetést az egészségügyi, az építési és a villamos energia szektorban. Azt is szeretné elérni, hogy az országba áramló spekulatív tőke jobban hasznosuljon, például az államkötvények külföldi vásárlói hosszabb ideig tartsák pénzüket ezekben a papírokban. Ezek az erőfeszítések kezdenek gyümölcsözni. Kína szuverén befektetési alapja, a China Investment Corp. például 24 milliárd dollár értékben készül beruházni az indonéz infrastruktúra-fejlesztésbe, a délkoreai Posco acélipari óriás 6 milliárd dolláros szerződést írt alá a helyi Krakatau Steel céggel egy új üzem felépítésére.

Gita Wirjavan, a kormány beruházási hatóságának vezetője úgy látja, hogy a gazdaságilag és politikailag stabilabbá vált Indonézia, ahol a munkaerő még viszonylag olcsó, hasznot húz abból, hogy a régióban lévő versenytársainál viszont drágul. Ezért mind több tajvani, koreai és japán cég telepíti át üzemeit Vietnamból és Kínából Indonéziába. A tőzsdén emelkednek a részvény-árfolyamok, és van, aki már attól tart, hogy inflációs nyomás jelentkezhet. Ettől függetlenül sokan gondolják, hogy eljött Indonézia ideje. A NYT idézte Fauzi Ichsan jakartai elemzőt: -Ázsiában sokan felteszik a kérdést, hogy Kína és India után hol fektessenek be. És a válaszuk Indonézia lesz, ennél mi sem természetesebb.

(MTI)