CoolPolitika.hu

Stabilitás és kenyér az asztalon

2012  //  Feb  //  24  //  Sipos Éva

Stabilitás és kenyér az asztalonEzt kínálja a harmadik Putyin-elnökség. De vajon az orosz lakosság továbbra is beéri ennyivel?

A tegnapi, Putyin támogatására szervezett rendezvényen a hatóságok szerint mintegy 130 ezren vettek részt. Plakátjaikon – a stabilitás és hazafiság jelszava mellett - többségében a valódi alternatíva hiányát tüntették fel mint a jelenlegi miniszterelnök mellett szóló legfőbb érvet. „Ha nem Putyin, akkor ki?” – hangzott a kérdés a tömegben. De ennél messzebb nem mentek, a „Ha Putyin, akkor hogyan tovább?” már senkiben sem merült fel. Pedig a lassan három hónapja tartó ellenzéki demonstrációk talán ezt is indokolttá tennék. Kérdés, hogy a márciusi elnökválasztás milyen fordulatot hoz az eseményekben. Mi történik, ha Putyinnak már az első fordulóban sikerül a szavazatok többségét megszereznie? Betartja-e választási ígéreteit? Hogyan reagál az ellenzék követeléseire? Ki is ez az ellenzék? Hosszú távon képes lehet-e Putyin hatalmának megingatására?

 

Oroszországban a december 4-i parlamenti választások óta tartó tiltakozási hullám nem előzmények nélküli jelenség. A demonstrációk a régóta gyülemlő társadalmi feszültség következményei. Annak a feszültségnek, amely az alternatíva nélküli, a politikai szabadságjogokat a stabilitásra hivatkozva korlátozó rezsim tényéből fakad. Bár a kommunizmus végnapjaira a Szovjetunióban végbement az ellenzék viszonylag széles köreinek kialakulása, a jogutód Oroszországban a demokratikus, jogállami intézmények megszilárdulása nem következett be. A folyamat megakadt és a visszájára fordult – az elmúlt 20 évben újratermelődött az autoriter hatalom. A Medvegyev - Putyin helycsere bejelentésével azonban a formálódó, politikai öntudatra ébredt középosztálynál betelt  pohár. Az értelmiség már nem elégszik meg a stabilitással, politikai jogainak érvényesülését kívánja, a hatalomba való beleszólási jogot szeretne.

 

A parlamenti választásokat követően, az eredmények meghamisítása miatt és az új választások kiírása érdekében kirobbant tiltakozó hullám a téli hideg ellenére sem hagyott alább. A Szovjetunió felbomlása óta nem tapasztalt embertömeget megmozgató demonstrációkon a politikai spektrum minden szegmense képviselteti magát: nacionalisták, kommunisták, liberálisok, független, apolitikus értelmiségiek egyaránt. A jelenlegi hatalom támogatóival ellentétben nem buszokkal gyűjtik össze és viszik őket a tüntetésekre - önként vonulnak utcára. Nem kapnak sem pénzt sem ételt vagy ital, de nem is várnak efféle ellentételezést. Az eltérő politikai nézetek ellenére egy valami közös bennük:változást akarnak, nem kérnek többet Putyinból. Békés eszközökkel, párbeszéd útján szeretnének érvényt szerezni követeléseiknek. Mit kívánnak elérni? Alapvetően tisztességes választásokat. Nem harcolni akarnak a hatalommal, mindössze valamiféle beleszólást szeretnének országuk politikai életébe.

 

Érdekérvényesítési képességüknek a közös cél ellenére is gátat szab azonban a széttagoltság. Legalábbis egyelőre. A kezdeti meglepettség után felocsúdva Putyin hiába hajlik a párbeszédre – nincs tárgyalópartnere. Egyelőre ugyanis nincs olyan figura, akit mind a jobbosok, mind a balosok, sőt még a fiatal független értelmiségiek is elfogadnának érdekeik megjelenítőjeként. Az ellenzéki mozgalom, azon belül is a blogos szféra egyik legnépszerűbb alakja, Alekszej Navalnij véleménye szerint például a vezetés és az ellenzék között már megindult egyfajta kommunikáció – a tüntetéseken megfogalmazott követelések formájában; közvetlen párbeszédre azonban az ellenzék soraiból senkinek nincs felhatalmazása. Még Alekszej Kudrin volt pénzügyminiszter – aki tavaly szeptemberben,Medvegyev felszólítására kényszerült lemondani posztjáról – sem tudta kivívni ezt magának,hiába kísérelte meg, hogy a hatalom és a tüntetők között közvetítsen.

 

A tüntetők esélyeit csorbítja továbbá, hogy nem tudni, milyen erős a demonstrációk társadalmi támogatottsága. Bár a gazdasági és szociális körülményekkel szembeni elégedetlenség a lakosság széles rétegeiben megjelent már, az emberek nagy része passzív; olyan „egyszerű” jelszavakkal, mint „politikai szabadságjogok”, nem mozgósítható. Legalábbis amíg a kilencvenes évek elejének nyomorúságos állapota nem tér vissza, addig nem. Az emberek nem hisznek a valódi változás lehetőségében, így nem látják sem értelmét, sem hasznát a tüntetéseknek. És ezzel a hatalom is tisztában van. Rájátszik az állampolgárok egzisztenciális félelmeire. A demonstrálók lejáratása érdekében azt állítja,hogy a tiltakozókat az Egyesült Államok pénzeli. Instabilitással, káosszal riogat.

 

A régi, jól bevált módszer még ma is működik. Legalábbis a legfrissebb közvélemény kutatások eredménye ezt támasztja alá. Míg Putyin támogatottságában közvetlenül a decemberi parlamenti választásokat követően egyértelmű visszaesés volt megfigyelhető, népszerűsége mára újra növekvő tendenciát mutat. Az Össz-orosz Társadalmi Kutatóközpont február 17-én publikált felmérése szerint a jelenlegi miniszterelnök támogatottsága 54,7 százalék, azaz jó esélye van arra, hogy már a választások első fordulójában megszerezze a győzelemhez szükséges szavazattöbbséget. A népszerűségi listán második helyen Vlagyimir Zsirinovszkij, a liberális - demokraták vezetője áll 9,3százalékkal, őt követi a kommunisták első embere, Gennagyij Zjuganov, 9,2 százalékos támogatottsággal. A milliárdos elnökjelölt, Mihail Prohorov a szavazók 5,8 százalékának, az Igazságos Oroszországot vezető Szergej Mironov pedig 5 százalékának voksára számíthat. A többi párt (Jabloko, Igaz Ügy, Orosz Hazafiak) támogatottsága 2 százalék alatt marad. A számok magukért beszélnek: Putyinnak jelenleg valóban nincs alternatívája. Hogy mennyire így van ez, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az orosz politikumba új színt hozó, valódi ellenzékiként aposztrofált Prohorov maga is úgy gondolja, a jelenlegi kormányfő a legalkalmasabb jelölt az elnöki pozíció betöltésére.

 

Putyin harmadik elnöksége tehát biztosra vehető. A kérdés csak az, hogy képes lesz-e a hatéves ciklus kitöltésére. A szakértők úgy vélik, ez jórészt rajta áll vagy bukik. Döntő,hogy hajlandó lesz-e – választási ígéreteinek megfelelően – valódi reformokra a korrupció elleni harc, a társadalom szociális helyzetének javítása, a gazdaság modernizációja, illetve a politikai szabadságjogok megerősítése tekintetében (ideérve a tüntetők által követelt új parlamenti választások kiírását is), vagy csak kozmetikázott változtatásokat hajt végre, és az erő eszközére támaszkodva próbálja az egyre növekvő elégedetlenséget elhallgattatni?

 

A valódi reformok persze sokba kerülnek: a Szberbank Makrogazdasági Kutatóközpontjának számítása szerint csak a tanároknak, orvosoknak, illetve az állami szektor más alkalmazotti rétegeinek beígért béremelések 3,5 trillió rubel többletkiadást jelentenének a következő 6 év költségvetésében. Az erő alkalmazását prognosztizáló forgatókönyv bekövetkezését valószínűsítik továbbá a poszt-szovjet beidegződések, valamint Putyin személyes beállítottsága is. Köztudott, hogy a jelenlegi miniszterelnök elsősorban a bürokráciára, illetve az erőszakszervezetekre alapozza hatalmát. Nem véletlen, hogy ezen rétegek fizetését az elmúlt években – már több ízben is – jelentősen megemelte.

 

Ugyanakkor a magas bér önmagában még nem garantálja egy olyan rezsim feltétel nélküli kiszolgálását, mellyel a társadalom egyre szélesebb rétegei elégedetlenek. Amennyiben Putyin a reformok helyett az erő alkalmazása mellett dönt, a szilovikok ideiglenes hűségével a tüntetések rövid távon ugyan kezelhetők, de hosszú távú megoldást ez az alternatíva nem jelenthet. A tüntetők nem egységesek ugyan, de egyre többrétűen szervezik meg magukat. Hiába a hatósági nyomás, működnek az ellenzéki médiumok. A decemberi parlamenti választásokat követően – javarészt az értelmiség képviselőinek részvételével – megalakult, a tüntetések megszervezésében, illetve a választások tisztaságának ellenőrzésében egyaránt szerepet vállaló Választók Ligája hosszú távra tervez. Csak úgy nem adják fel a küzdelmet. Hosszú távú projekteket terveznek társadalmi-politikai mozgalmuk támogatottságának kiszélesítése, a tüntetések minél több helyszínre való kiterjesztése, az ellenzéki tevékenység torzításoktól mentes média-megjelenésének elérése, illetve forrásaik bővítése érdekében. A mozgalom erősödésével Putyin egy ponton túl már nem teheti meg, hogy nem veszi figyelembe követeléseiket.

 

Putyinnak valódi reformok nélkül – a szakértők véleménye szerint – nincs esélye a hat éves elnöki periódus kitöltésére; az instabilitás felőrli rendszerét. A tüntetők követeléseinek végrehajtása viszont a rendszer gyökeres megváltoztatását feltételezi; a valódi reformok a jelenlegi, Putyin által 2000 óta épített rezsim alapjait rengetnék meg. Ha továbbra is magasan maradnak az olajárak, a gazdasági stabilitás segíthet a Putyin-nómenklatúra hatalmát még pár évig fenntartani, idővel azonban a kenyér már nem lesz elég, a cirkusz is kelleni fog az embereknek.

Sipos Éva

Szavazás

Hol nagyobb a korrupció?

EU-ban Ukrajnában

Címkék

Amerikai Egyesült Államok, érdekesség, AmerikaiEgyesültÁllamok, Oroszország, Nagy-Britannia, jog, színes, Kína, gazdaság, Németország, Franciaország, belpolitika, választás, EU, bűnügy, diplomácia, társadalom, Olaszország, Ukrajna, háború, terrorizmus, Románia, életmód, Irán, Szerbia, ENSZ, kormány, internet, Izrael, egészségügy

Keresés