Meglepő? Azerbajdzsánnak Aliyev kell
2008 // Okt // 16 // coolpolitika
Elsöprő többséggel választották újra Azerbajdzsánban az eddigi elnököt. A szavazatok háromnegyedének összeszámolása alapján a választók 89 százaléka voksolt Ilham Aliyevre. Érdekesség, hogy a tekintélyelvű vezető pártja még az eredményhirdetés előtt pezsgőt bontott.
Az állampolgárok 75 százaléka vett részt az azerbajdzsáni szavazáson, amelynek végeredményét még ki sem hirdették az illetékesek, Ilham Aliyev pártja már győztessé nyilvánította magát.
- Mi értelme a szavazásnak, ha az eredmény már ideje korán ismert? - mondta az egyik járókelő, mire a másik, megvédte a kedves elnököt, ugyanis szerinte az ország Aliyev hatalomra kerülése óta virágzik. - Ő az egyetlen, aki segíthet a népnek, ezért szavaztam én is rá - jelentette ki a nyugdíjas néni.
A választási bizottság elnöke közölte: kaptak néhány szabálysértésről szóló bejelentést, azonban írott formában eddig még nem kaptak panaszt.
Az államfőnek hat kihívója is akadt, ám az országban mindenki tudja, hogy ezek a képviselők lojálisak a fennálló hatalommal szemben, vagyis jelölésük csupán formális volt. Éppen ezért még a választási kampány alatt sem erőltették meg magukat a politikusok.
Azerbajdzsán választási törvényei bármilyen számú szavazó esetén elismerik a végeredményt, a győztes pedig az lesz, aki megszerzi a leadott voksok 50 százalékát.
A szavazást a nagyobb ellenzéki pártok bojkottálták.
Ilham Aliyev 2003 októberében vette át apjától, Hejdar Alijevtől az államfői hatalmat, az elnöki köztársaság legmagasabb hivatali tisztségében egy sikeres utódlás példájaként. A kitekinto.hu szerint az elnök tettei mindeddig csupán hatalmának
védelmére és egy szovjet típusú karhatalmi
rendszer kiépítésének folytatására irányultak. Míg a túlzott rendőri
erők, valamint a biztonsági apparátus fizetése emelkedett, addig
Azerbajdzsán lakosainak többsége mindennapi küzdelmet folytat azért,
hogy családjáról gondoskodjon. A szegénység következményei az emigráció
és a munkamigráció - a legtöbb munkaképes korú férfi utolsó
lehetőségei. Becslések szerint a 8,2 millió lakosból közel 2 millió azerbajdzsáni
dolgozik jelenleg Oroszországban. Az utóbbi néhány évben az anyagilag
motivált elvándorolt munkaerő mellett politikai ellenfelek hagyták el
az országot.
Letartóztatások, pénzbüntetések, bántalmazás, egyetemről való kizárás sújtja az ellenzékkel kapcsolatot tartó egyetemi csoportokat. Miközben a gazdaság fejlődik, tovább növekszik a civil társadalomra, a sajtóra és a bírói rendszerre ható kormányzati nyomás. A kormányzati hivatalnokok korruptsága az egyik legnagyobb akadály a demokratikus fejlődés útjában.
A 8,3 millió lakosú állam óriási olaj- és gázkészlettel rendelkezik és stratégiai helyet foglal el Kelet és Nyugat között, ennek köszönhetően akár Közép-Ázsia és Európa tranzit útvonalának is tekinthető. Az ellenzék szerint a nyugati vezetők éppen ezért nem kívánnak beleavatkozni az ország politikai ügyeibe, hiszen nem szeretnék elrontani kapcsolatukat a bakui hatalom képviselőivel.
A Freedom House 2006-ban félig konszolidált, tekintélyelvű országnak nevezte Azerbajdzsánt.
(BBC, newsru.com, lenta.ru)
Szavazás
Afganisztán
Albánia
Algéria
Amerikai Egyesült Államok
Andorra
Angola
Antigua és Barbuda
Argentína
Ausztrália
Ausztria
Azerbajdzsán
Bahama-szigetek
Bahrein
Banglades
Barbados
Belgium
Belize
Benin
Bhután
Bissau-Guinea
Bolívia
Bosznia-Hercegovina
Botswana
Brazília
Brunei
Bulgária
Burkina Faso
Burundi
Chile
Ciprus
Comore-szigetek
Costa Rica
Csád
Csehország
Dánia
Dél-Afrikai Köztársaság
Dél-Korea
Dominikai Közösség
Dominikai Köztársaság
Dzsibuti
Ecuador
Egyenlítői Guinea
Egyesült Arab Emirátusok
Egyiptom
Elefántcsontpart
El Salvador
Eritrea
Észak-Korea
Észtország
Etiópia
Fehéroroszország
Fidzsi-szigetek
Finnország
Franciaország
Fülöp-szigetek
Gabon
Gambia
Ghána
Görögország
Grenada
Grúzia
Guatemala
Guinea
Guyana
Haiti
Hollandia
Honduras
Hongkong
Horvátország
India
Indonézia
Irak
Irán
Írország
Izland
Izrael
Jamaica
Japán
Jemen
Jordánia
Kambodzsa
Kamerun
Kanada
Katar
Kazahsztán
Kelet-Timor
Kenya
Kína
Kirgizisztán
Kiribati
Kolumbia
Kongó
Kongói Dem. Köztársaság
Közép-Afrikai Köztársaság
Kuba
Kuvait
Laosz
Lengyelország
Lesotho
Lettország
Libanon
Libéria
Líbia
Liechtenstein
Litvánia
Luxemburg
Macedónia
Madagaszkár
Magyarország
Malajzia
Malawi
Maldív-szigetek
Mali
Málta
Marokkó
Marshall-szigetek
Mauritánia
Mauritius
Mexikó
Mianmar
Mikronézia
Moldova
Monaco
Mongólia
Montenegró
Mozambik
Nagy-Britannia
Namíbia
Nauru
Németország
Nepál
Nicaragua
Niger
Nigéria
Norvégia
Nyugat-Szamoa
Olaszország
Omán
Örményország
Oroszország
Pakisztán
Palesztina
Panama
Pápua Új-Guinea
Paraguay
Peru
Portugália
Románia
Ruanda
Saint Kitts és Nevis
Saint Lucia
Saint Vincent és a Grenadine
Salamon-szigetek
San Marino
Săo Tomé és Príncipe
Seychelle-szigetek
Sierra Leone
Spanyolország
Srí Lanka
Suriname
Svájc
Svédország
Szaúd-Arábia
Szenegál
Szerbia
Szingapúr
Szíria
Szlovákia
Szlovénia
Szomália
Szudán
Szváziföld
Tádzsikisztán
Tajvan
Tanzánia
Thaiföld
Togo
Tonga
Törökország
Trinidad és Tobago
Tunézia
Türkmenisztán
Tuvalu
Uganda
Új-Zéland
Ukrajna
Uruguay
Üzbegisztán
Vanuatu
Venezuela
Vietnam
Zaire
Zambia
Zimbabwe
Zöld-foki Köztársaság
