Bulgária spájzolásban az első

2010 // Feb // 08 // MTI

Bulgária spájzolásban az első Egy sötét, pókhálós pincében Szando és Liljana elegendő házi készítésű élelmiszert tart ahhoz, hogy túléljen bármiféle vészt, gazdasági visszaesést vagy fagyot, amely a hegyekben megbúvó kis falut sújthatja.

Általában is alig akad olyan bolgár család, amely - bármilyen legyen is életszínvonala vagy társadalmi helyzete - ne tárolna legalább egy házi készítésű savanyúsággal teli üveget. Az ilyesfajta csemegét ugyanúgy kedvelte Todor Zsivkov néhai kommunista diktátor, mint ahogy ma Bojko Boriszov, a jelenlegi miniszterelnök.

A balkáni országban, ahol élelemre megy el a fizetések negyven százaléka, a 7,6 millió lakos összesen 208 millió üvegben tett el magának különböző házi készítményeket. A Mediana közvélemény-kutató intézet felmérése szerint 2008-ban minden egyes háztartásban átlag száz üveg finomság rejtőzött a kamrákban a buzgó háziasszonyok jóvoltából. -Semmi sem ér fel a házi készítésű csemegével - áradozik a 60 éves Liljana Trencseva, amint a Reuters brit hírügynökség újságírójának paradicsomlét tölt egy üvegből, cserépedényből pedig savanyú uborkát kínál neki.

-A boltban mi csak a sajtot, az olajat, a cukrot, a kenyeret és a Coca Colát vásároljuk - teszi hozzá a vele egyidős férj, Szando, aki porlepte palackot nyit ki éppen, hogy megkóstolja a házilag párolt rakia szilvapálinkát. A bespájzolás - ezt a bolgárok zimnyinának nevezik a telet jelentő zima szó nyomán - évszázadokra visszanyúló hagyomány, amelyben a szükség ugyanolyan fontos tényező, mint a családi kötelék és az ízek iránti bolgár nemzeti szenvedély. A tradícióhoz kötődő gyakorlat megkönnyítette az életet a kelet-európai emberek számára a kommunista nadrágszíjmeghúzásokkor éppúgy, mint a posztkommunista gazdasági válságok és az 1990-es évek szuperinflációja idején. A bolgároknak, akiknek havi átlagkeresete 300 euró (mintegy 80 ezer forint), és átlag 80 euró nyugdíjra számíthatnak, különösen fontos ez a hagyomány manapság, miután a recesszió véget vetett a gazdaság 12 éve tartó növekedésének.

-Amikor az ember levág két disznót, megtölt egy hordót savanyúsággal, befőzi a kompótot, rakiát és bort készít, akkor már biztos a túlélése - magyarázza Georgi Georgijev, aki zöldséget árul Szófia legnagyobb utcai piacán. A spájznak a kommunizmus idején volt a legnagyobb becsülete, azokban az időkben, amikor mindennapos volt az élelmiszerhiány és a sorban állás az üzletek előtt. -A kamra feltöltése a télre nagy szerepet játszott a szocialista gazdaságban - idézi fel a Bolgár Tudományos Akadémia néprajzi intézetének illetékese, Nikolai Vukov. - Télen gyümölcsöt enni csak tartósított formában lehetett, érthető módon a gyümölcskompótot készítő üzemek felvirágoztak.

A konzervek exportja révén Bulgária még a Varsói Szerződés fegyveres erőinek étrendjéhez is hozzájárult, évente 800 ezer tonnányit szállított a Szovjetunióba - valamint Németországba és Nagy-Britanniába. Oroszok egymást követő nemzedékei cseperedtek fel bolgár gyümölcskonzerveken. Mára az export évi 100 ezer tonnára esett vissza, főleg Németországba, Ausztráliába és az Egyesült Államokba irányul az ottani bolgár és orosz emigráció igényeinek kielégítésére.

Ahogy az életszínvonal emelkedett a legutóbbi évtizedben, a zimnyina hagyománya, különösen a városokban, némileg háttérbe szorult. 1998-ban a házi készítésű lekvár, sültpaprika, padlizsán és egyéb termék a teljes élelmiszerfogyasztás 39 százalékát biztosította, azóta 15 százalékra esett vissza. De még azok is, akik nem maguk főznek be, jól bespájzolnak olyan termékekből, amelyeket "házi készítésű" felirattal láttak el az üzletekben, vagy éppenséggel falusi rokonoktól szereznek be csemegéket. Az emberek előnyben részesítik a tartósítók nélküli ételeket.

-Ez nem csak pénzkérdés: azt szeretik enni, amit megszoktak - mutatott rá Aszen Csausev, aki a kommunizmus idején vezető séf volt, ma pedig Bulgária legtekintélyesebb vendéglátóipari főiskolájának tanára. A Balkán-hegységben megbúvó Oresakban Szando és Liljana, a két nyugdíjas váltig állítja, hogy a gyári termékek nem érik el a házi eredetűek minőségét. -A házi készítmények íze pompás, és mi szeretjük jól megtömni vele a kamrát, mert sohasem tudhatjuk, mi lesz jövőre" - mondja Liljana. Elárulja, hogy a karácsonyra is házi füstölt sonkával és savanyú káposztával készültek fel, az üvegek egy részét pedig a külföldön élő családtagoknak küldik. -A lányom bolgár magokat visz magával Spanyolországba, hogy paradicsomot és paprikát neveljen - közli egy másik oresaki lakos, a 62 éves Anka Kaneva. - Nem szereti ugyanis az ottani paradicsomot.

A zimnyina sokakban kelt honvágyat és nosztalgiát. -Furcsának tűnhet, de amikor 47 éve elindultam Párizsba, ljutenicát, paradicsompaprikát vittem magammal - vallja be a Franciaországban élő híres bolgár művész, Nikola Manev. - Ma is küldenek nekem sültpaprikát. Itt is kapható, sőt még olcsóbb is. Da amikor kinyitom a cserépedényt, bulgáriai gyerekkorom illata száll belőle. Ezt nem lehet pénzen mérni. A bolgár spájzolás hagyománya még az állami politikát is befolyásolja. Az alkoholra kivetett adót az 1980-as évek óta nem emelik a kormányok, mert az erre vonatkozó tervek rendre kiváltják a lakosság felháborodását - az emberek ugyanis attól tartanak, hogy nehezebbé válna a rakia és a bor otthoni előállítása. Legutóbb a tavaly júliusban hivatalba lépett kormány állt el szándékától. Oresak lakói hálából a helyi rakiát Boriszovkának nevezték el a miniszterelnök neve után.

(MTI)