Atombombát centrifugáznak az irániak?
2008 // Ápr // 09 // coolpolitika
Irán újabb hatezer urándúsító centrifuga beszerelését kezdte meg Natanzban, a kísérleti nukleáris üzemben - jelentette be Mahmud Ahmadinezsád elnök. A sztahanovista lendülettel végzett iráni urándúsítás ugyanakkor felveti a kételyt, hogy Irán mégiscsak atombombát készül előállítani békés célúnak nevezett nukleáris programja árnyékában.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint a natanzi üzemben már eddig is háromezer centrifuga működött, amelyekkel őszig akár 25 kilogramm dúsított urán is előállítható. Ez a szakemberek szerint bőven elegendő az atomenergia-termelés megkezdéséhez. Másrészt ebből a mennyiségből két atombombát is készíthetnének.
Teherán eközben azt állítja, hogy legalább 50 ezer urándúsító centrifugára van szüksége ahhoz, hogy elegendő üzemanyaggal láthassa el reaktorait. Irán első atomerőműve egyébként most épül orosz szakemberek segítségével az ország déli részén, az energiatermelést várhatóan már a nyáron megkezdhetik benne - írta a Korreszpondent hírügynökség.
Irán ellen urándúsítási programja miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa március elején újabb szankciókat rótt ki. Teherán felháborodással fogadta a világszervezet döntését, és már akkor közölte, hogy nem állítja le az urándúsítást. Az iráni vezetés váltig állítja, hogy a dúsított uránt csakis békés célokra akarja használni, vagyis energiatermelésre. Ám a Nyugatról érkező sorozatos bírálatok miatt - amelyek szerint nem nyújt teljes képet atomprogramjáról - úgy döntött, hogy csak az Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel hajlandó együttműködni. Erről rögtön az ENSZ BT-határozat után nyilatkozott az iráni elnök, aki egyébként a BT határozatát jelentéktelennek és jogilag megalapozatlannak minősítette. Vagyis az iráni vezetés nem fogadja el Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja közreműködését sem. Solana mellesleg 2006-ban már kísérletet tett arra, hogy Teheránt kompromisszumra bírja, de tárgyalásai kudarcba fulladtak. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség azonban óvatos, legutóbb márciusban például, a várakozások ellenére nem hozott határozatott Irán nukleáris programjáról arra hivatkozva, hogy egy újabb határozat miatt elveszítheti Teherán bizalmát.
A nagyhatalmak közül az Egyesült Államok támadja a leghevesebben az iráni urándúsítási programot, de az is lehet, hogy a Bush-adminisztráció éppúgy felsül, mint Irakkal. Az iraki háború kirobbantásának indoka az a gyanú volt, hogy a Szaddám-rezsim nukleáris fegyvereket rejteget, de azóta sem találtak semmit.
Iránnal is könnyen így járhat Washington: a múlt év végén nyilvánosságra került egy amerikai hírszerzési jelentés, amelyben az áll, hogy Irán már 2003-ban leállította atomfegyverprogramját. George Bush elnök kétkedve fogadta a jelentést, és leszögezte, hogy ennek dacára továbbra is veszélyesnek látja Irán urándúsítási programját. A Fehér Házból kiszivárgott értesülések szerint Bush olyat is mondott, hogy nem tudja ellenőrizni, amit a hírszerző szolgálatok mondanak, de következtetéseik nem tükrözik az ő személyes álláspontját.
Moszkva óvatosan bírálja Iránt, hiszen közvetlen üzleti érdeke fűződik az iráni urándúsítási program folytatásához. Oroszország nemcsak az atomerőmű építésében segédkezik, de a nukleáris fűtőanyagot is szállít Iránnak, december óta összesen 82 ezer tonnát szállított le. Ezzel függhet össze Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egy februári nyilatkozata, amelyben kifejtette: Moszkva nem helyesli, hogy Irán urándúsítási terveivel kérkedik, de hozzátette, hogy ezt a nemzetközi jog nem tiltja.
A teheráni atomprogrammal kapcsolatos aggodalmakat ugyanakkor az az információ is erősítette, hogy iráni tudósok kikísérleteztek egy jóval gyorsabb urándúsító centrifugát, mint az eddigiek. Az IR-2 típusú centrifugákkal legalább kétszer annyi dúsított uránt lehet előállítani, mint a most üzemben lévőkkel. Kérdés, hogy ezekből hányat állít majd üzembe Irán a közeljövőben, egyes elemzők arra számítanak, hogy hamarosan akár több száz ilyen korszerű centrifugát is felszerelnek.
Szavazás
Afganisztán
Albánia
Algéria
Amerikai Egyesült Államok
Andorra
Angola
Antigua és Barbuda
Argentína
Ausztrália
Ausztria
Azerbajdzsán
Bahama-szigetek
Bahrein
Banglades
Barbados
Belgium
Belize
Benin
Bhután
Bissau-Guinea
Bolívia
Bosznia-Hercegovina
Botswana
Brazília
Brunei
Bulgária
Burkina Faso
Burundi
Chile
Ciprus
Comore-szigetek
Costa Rica
Csád
Csehország
Dánia
Dél-Afrikai Köztársaság
Dél-Korea
Dominikai Közösség
Dominikai Köztársaság
Dzsibuti
Ecuador
Egyenlítői Guinea
Egyesült Arab Emirátusok
Egyiptom
Elefántcsontpart
El Salvador
Eritrea
Észak-Korea
Észtország
Etiópia
Fehéroroszország
Fidzsi-szigetek
Finnország
Franciaország
Fülöp-szigetek
Gabon
Gambia
Ghána
Görögország
Grenada
Grúzia
Guatemala
Guinea
Guyana
Haiti
Hollandia
Honduras
Hongkong
Horvátország
India
Indonézia
Irak
Irán
Írország
Izland
Izrael
Jamaica
Japán
Jemen
Jordánia
Kambodzsa
Kamerun
Kanada
Katar
Kazahsztán
Kelet-Timor
Kenya
Kína
Kirgizisztán
Kiribati
Kolumbia
Kongó
Kongói Dem. Köztársaság
Közép-Afrikai Köztársaság
Kuba
Kuvait
Laosz
Lengyelország
Lesotho
Lettország
Libanon
Libéria
Líbia
Liechtenstein
Litvánia
Luxemburg
Macedónia
Madagaszkár
Magyarország
Malajzia
Malawi
Maldív-szigetek
Mali
Málta
Marokkó
Marshall-szigetek
Mauritánia
Mauritius
Mexikó
Mianmar
Mikronézia
Moldova
Monaco
Mongólia
Montenegró
Mozambik
Nagy-Britannia
Namíbia
Nauru
Németország
Nepál
Nicaragua
Niger
Nigéria
Norvégia
Nyugat-Szamoa
Olaszország
Omán
Örményország
Oroszország
Pakisztán
Palesztina
Panama
Pápua Új-Guinea
Paraguay
Peru
Portugália
Románia
Ruanda
Saint Kitts és Nevis
Saint Lucia
Saint Vincent és a Grenadine
Salamon-szigetek
San Marino
Săo Tomé és Príncipe
Seychelle-szigetek
Sierra Leone
Spanyolország
Srí Lanka
Suriname
Svájc
Svédország
Szaúd-Arábia
Szenegál
Szerbia
Szingapúr
Szíria
Szlovákia
Szlovénia
Szomália
Szudán
Szváziföld
Tádzsikisztán
Tajvan
Tanzánia
Thaiföld
Togo
Tonga
Törökország
Trinidad és Tobago
Tunézia
Türkmenisztán
Tuvalu
Uganda
Új-Zéland
Ukrajna
Uruguay
Üzbegisztán
Vanuatu
Venezuela
Vietnam
Zaire
Zambia
Zimbabwe
Zöld-foki Köztársaság
