Ankarába utazik a német kancellár
2010 // Már // 29 // MTI
Közvetlenül hétfőn kezdődő ankarai látogatása előtt ismét elutasította Recep Tayyip Erdogan török kormányfő követelését török nyelvű gimnáziumok németországi létrehozására a német kancellár.
Bár hétvégi videoüzenetében Angela Merkel - aki négy év óta először utazik Törökországba - a vizitet rendkívül fontosnak nevezte, berlini értékelések szerint az előjelek felettébb kedvezőtlenek. Erre utal, hogy a kancellár ismét hangsúlyozta: nem ért egyet a török miniszterelnök javaslatával. Merkel az országban élő, mintegy 3 milliós török közösséget nagyobb integrációs készségre szólította fel, és ennek elengedhetetlen részeként elsősorban a német nyelv elsajátítását és a német törvények tiszteletben tartását említette.
Mindez természetesen nem jelenti a saját haza feladását - fogalmazott Angela Merkel, aki ugyanakkor nélkülözhetetlennek nevezte az országban élő törökök beilleszkedését Németország társadalmi életébe. A török nyelvű gimnáziumokat elutasítva a kancellár arra is utalt, hogy az anyaország nyelvét fakultatív alapon mindenki tanulhatja.
Erdogan követelésének elutasításában szinte teljes a konszenzus a német parlamenti pártok között. Az ellenzéki Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke egy vasárnapi interjúban ugyancsak amellett emelt szót, hogy a török nyelvet második vagy harmadik idegen nyelvként tanulhassák a német tanintézetekben. A török anyanyelvű gimnáziumok létrehozását azonban Sigmar Gabriel a leghatározottabban elvetette, Merkelhez hasonlóan úgy értékelve, hogy az akadályozná a törökök amúgy is rendkívül nehézkes integrálódását. De elutasította Erdogan miniszterelnök javaslatát a németországi törökök közösségének vezetője is, elismerve, hogy a sikeres integráció érdekében a német nyelv elsajátítása a legfontosabb.
A török kormányfő egyébként nem először terjesztette elő ezt a követelést. Legutóbb két évvel ezelőtt sürgette mindezt, amikor Németországban járt, és a németországi török közösség körében erőteljes németellenes hangulat kapott lábra egy ludwigshafeni, törökök lakta házban történt és több halálos áldozatot követelő tűzeset miatt. Az ankarai sajtó kezdetben szándékos gyújtogatásról, illetve törökellenes merényletről beszélt, később azonban egyértelműen bebizonyosodott, hogy a tüzet műszaki hiba okozta.
Az akkor választások előtt álló török miniszterelnöknek mindenesetre sikerült felkorbácsolnia a németellenes érzelmeket. A kölni látogatás során a miniszterelnök a Németországban élő törököket arra szólította fel, hogy ne adják fel nemzeti identitásukat. Erdogan akkor a német hatóságokat közvetve asszimilációs törekvésekkel vádolta, és magát az asszimilációt az emberiség elleni bűncselekménynek nevezte. Mindez a német politikusok heves felháborodását váltotta ki.
A török miniszterelnök nem csupán a török nyelvű gimnáziumok létrehozásának követelésével állt elő a napokban, de - nem először - sürgette azt is, hogy a Németországban élő törökök kettős állampolgárságot kapjanak. Merkel kancellárral az élen a német politikusok ezt ugyancsak határozottan elutasították. Hétfőn kezdődő látogatása előtt egyébként a német kancellár azt is megerősítette: kormánya nem támogatja Törökország - Ankara által erősen szorgalmazott - európai uniós csatlakozását. Megismételte: Berlin változatlanul amellett van, hogy az EU és Törökország között egyfajta megkülönböztetett partneri viszonyt hozzanak létre.
A német gazdaság vezetői ugyanakkor több nyilatkozatban is további közeledést sürgettek az Európai Unió és Törökország között. Több tekintélyes gazdasági szervezet vezetője úgy értékelte, hogy Németország számára Törökország rendkívül fontos gazdasági partner, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok évek óta az átlagosnál jóval gyorsabb ütemben fejlődnek, ezért a csatlakozási tárgyalások érzelmektől mentes folytatására van szükség.
(MTI)
Szavazás
Afganisztán
Albánia
Algéria
Amerikai Egyesült Államok
Andorra
Angola
Antigua és Barbuda
Argentína
Ausztrália
Ausztria
Azerbajdzsán
Bahama-szigetek
Bahrein
Banglades
Barbados
Belgium
Belize
Benin
Bhután
Bissau-Guinea
Bolívia
Bosznia-Hercegovina
Botswana
Brazília
Brunei
Bulgária
Burkina Faso
Burundi
Chile
Ciprus
Comore-szigetek
Costa Rica
Csád
Csehország
Dánia
Dél-Afrikai Köztársaság
Dél-Korea
Dominikai Közösség
Dominikai Köztársaság
Dzsibuti
Ecuador
Egyenlítői Guinea
Egyesült Arab Emirátusok
Egyiptom
Elefántcsontpart
El Salvador
Eritrea
Észak-Korea
Észtország
Etiópia
Fehéroroszország
Fidzsi-szigetek
Finnország
Franciaország
Fülöp-szigetek
Gabon
Gambia
Ghána
Görögország
Grenada
Grúzia
Guatemala
Guinea
Guyana
Haiti
Hollandia
Honduras
Hongkong
Horvátország
India
Indonézia
Irak
Irán
Írország
Izland
Izrael
Jamaica
Japán
Jemen
Jordánia
Kambodzsa
Kamerun
Kanada
Katar
Kazahsztán
Kelet-Timor
Kenya
Kína
Kirgizisztán
Kiribati
Kolumbia
Kongó
Kongói Dem. Köztársaság
Közép-Afrikai Köztársaság
Kuba
Kuvait
Laosz
Lengyelország
Lesotho
Lettország
Libanon
Libéria
Líbia
Liechtenstein
Litvánia
Luxemburg
Macedónia
Madagaszkár
Magyarország
Malajzia
Malawi
Maldív-szigetek
Mali
Málta
Marokkó
Marshall-szigetek
Mauritánia
Mauritius
Mexikó
Mianmar
Mikronézia
Moldova
Monaco
Mongólia
Montenegró
Mozambik
Nagy-Britannia
Namíbia
Nauru
Németország
Nepál
Nicaragua
Niger
Nigéria
Norvégia
Nyugat-Szamoa
Olaszország
Omán
Örményország
Oroszország
Pakisztán
Palesztina
Panama
Pápua Új-Guinea
Paraguay
Peru
Portugália
Románia
Ruanda
Saint Kitts és Nevis
Saint Lucia
Saint Vincent és a Grenadine
Salamon-szigetek
San Marino
Săo Tomé és Príncipe
Seychelle-szigetek
Sierra Leone
Spanyolország
Srí Lanka
Suriname
Svájc
Svédország
Szaúd-Arábia
Szenegál
Szerbia
Szingapúr
Szíria
Szlovákia
Szlovénia
Szomália
Szudán
Szváziföld
Tádzsikisztán
Tajvan
Tanzánia
Thaiföld
Togo
Tonga
Törökország
Trinidad és Tobago
Tunézia
Türkmenisztán
Tuvalu
Uganda
Új-Zéland
Ukrajna
Uruguay
Üzbegisztán
Vanuatu
Venezuela
Vietnam
Zaire
Zambia
Zimbabwe
Zöld-foki Köztársaság
